Egy icipicit na jó nagyon késtem a résszel de az a lényeg, hogy itt van,(a késés miatt egy hosszabb részt hoztam kárpótlásként) elég sok kifogásom lenne legfőképp az iskola (másik ország, több suli) de akkor itt is lenne. Jó olvasást!
- Hogy mi? – nevetett Pléhpofa.
- Igen! Nagyon ért a fenevadakhoz már az első alkalommal leterített egy Gronkelt.
- Egy Gronkelt?!
- Igen! Másnap Astrid meg egy Siklót!
- És a többiek?
- Ők a legtöbbször elfutottak.
- Hát rendben. Ma este beszélek Hablattyal. Hah tudtam én, hogy ért a sárkányokhoz. – mondta majd hazafelé indult.
- Fiam! Beszélnem kell veled – mondta Hablatynak miközben belépett a fiú szobájába.
- Á szia, apa! Izé…mit keresel te itt? – söpörte össze az asztalon lévő papírokat, amin nyereg tervrajzok voltak
- Nos! Hát én nagyon büszke vagyok rád.
- Miért is?
- Jajj fiam nem kell szerénykedned. Midig is tudtam én, hogy értesz te a fenevadakhoz. – ült le egy kosárra – így legalább van miről beszélgetnünk. – mondta Hablatyank aki csak kínosan állt ott. Közelebb araszolt hozzá. – Őőő szóval hoztam neked valamit – nyúlt a háta mögé és elő vett egy sisakot, majd meg igazította az egyik szarvát. – anyád is úgy akarta volna, hogy a tiéd legyen. - nyújtotta oda Hablatynak.
- Hú! Kösz! - simított végig rajta.
- Ez anyád mellvértjéből van – erre Hablaty lekapta a kézét – Ő is azt akarta volna, hogy a tiéd legyen. – mondta és ekkor beállt a kínos csend. Egyszer csak Hablaty nyújtózkodni kezdett.
- Hhhaah! - ásított – Eléggé elfáradtam.
- Igazad van akkor… jó éjt! Megyek haza. – köszönt el Pléhpofa.
- Elérkezett a mai nap is! Ma kerül ki a győztes közületek, aki meg ölheti élete első sárkányát, ami egy Szörnyennagyrémség lesz! A falu népe előtt! – mondta Bélhangos a lehető legizgatottabban.
- Nekünk annyi… - súgta oda Astridnak.
- Igen ez biztos. – súgta vissza.
- A mai nap egy igazán furfangos sárkányt kaptok. Még pedig a Fertelmes Cipzárhátat! - ahogy ezt elmondta egy, vagyis két sárkány tört elő. – Ennek a fajnak ugyanis két feje van. Az egyik feje gázt fúj és a másik fej eddig meggyújtja. Mindenkinek csak egy lehetősége van eloltani vízzel a szikrát szóró fejet! – mondta. A sárkány füstbe borították az arénát, így senki se látta hol is vannak pontosan. Már mindenki elhasználta az egy vödör vizét egymásra vagy a rossz fejre. Hablatynál viszont még meg volt az az egy vödör víz. A fiú a tekintetével kereste a sárkányt, és egyszer csak mind a kettő pont előtte jelent meg. Hablaty nem borította a szikrát szóró fejre a vizet, pedig tudta, hogy melyik az. Ehelyett a mellényéből vett elő egy angolnát, ami segítségével visszaterelte a helyére a sárkányt, majd rá csukta a ketrec kaput.
- Hát…rendben akkor találkozunk holnap amikor Gothi a falu szeme előtt választja ki a győztest.
- Hú de jó! Nem akarok egoista lenni, de biztos, hogy te vagy én fogunk ki kerülni győztes ként.
- Igen, de nagyobb valószínűséggel te. Mit fogsz csinálni, ha téged választ Gothi?
- fogalmam sincs. Vagyis, lehet…lehet, hogy az lenne a leg jobb megoldás, ha talán…elmennék innen…
- Hogy mi?! – förmedt rá Astrid
- Mondom csak talán! – emelte a kezeit a magasba Hablaty.
- Nagyon jól figyelj rám Hablaty Haddock ezt az ötletet most azonnal felejtsd el és meg ne forduljon többet a fejedben! Vagy különben jól tudod mi lesz! – fenyegette szikrát szóró szemekkel Astrid Hablatyot.
- Rendben. Értem én. De akkor van jobb ötleted?
- Nincs, de neked majd biztos lesz. És bocs az előbbiért csak egy kicsit kiakadtam, mert eléggé…megviselne ha elmennél és itt hagynál ezekkel az idiótákkal…
- Idiótákkal? Mégis kire gondolsz? – nevetett Hablaty.
- Szerintem te azt nagyon is jól tudod! – kuncogott.
- Én?! Mégis honnan tudnám?
- ahhj te – nevetett Astrid majd hirtelen vállba ütötte Hablatyot.
- Most már állandóan ezt fogod csinálni? Mert… - de nem tudta befejezni mivel Astrid magához húzta és megcsókolta.
- Mert…meg tudnám szokni – vonta meg a vállát. Erre Asztrid csak mosolyogni tudott.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Hát a nap is eljött. – mondta Hablaty Astridnak, miközben épp az aréna felé tartottak.
- Igen. Nem is izgulsz? – kérdezte Astrid.
- Nem is tudom…annyira véget akarok vetni ennek az egésznek!
- Remélem sikerül. – mondta Astrid majd adott agy csókot Hablatynak. Majd beléptek az arénába ahol már mindenki ott volt. Bélhangos elmagyarázta, hogy mi lesz a menet majd lassan az egész falu meg érkezett. Az volt a menete, hogy akit Gothi választ ki az lesz a ”szerencsés” nyertes. Bélhangos a két lehetséges nyertes közé állt ez esetben Astrid és Hablaty közé. Bélhangos Astrid fölé emelte a kampóját, de Gothi a fejét rázta. Most Hablaty fölé a kezét, mire Gothi bólintott egyet. Az egész falu egyszerre kezdett el őrjöngeni és tapsolni. Hablaty az apjára emelte a tekintetét, aki büszkén nézett a fiára. A fiú eléggé meglepődött hisz nem nagyon látta az apját még büszkén nézni bárkire is főleg nem rá. Hablaty a tekintetét ráemelte Astridra, aki ijedten nézett rá. Most tudatosult bennük, hogy mi is történt, és semmi ötletük sem volta arra, hogy ezután mi is következzen. Igazából Hablatynak volt már egy ötlete, de tudta, hogy ez az, amit nem akar Astrid. Az is tudta, hogy még ma meg kell beszélni, és ennek nem biztos, hogy jó vége lesz.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Hablaty már megbeszéltük, hogy ezt az ötletet elfelejted. – mondta a lány Hablatynak. Astrid nem kicsit akadt ki.
- Tudom, tudom, de akkor van valami jobb ötleted? – kérdezte Hablaty.
- Nem…de, valamit csak kitalálunk. – mondta Astrid.
- Figyelj Astrid…nekem semmi ötletem sincs, már rég óta gondolkozom és semmire sem jutottam. Fogatlant meg nem fedhetem fel. Ő a legjobb barátom. – mondta Hablaty.
- Tudom. Akkor most mi lesz? – kérdezte Astrid.
- Attól félek, hogy az lesz, hogy el kell mennem.
- Hablaty… - kezdte el Astrid mondani, de Hablaty félbe szakította.
- Astrid kérlek, értsd meg, hogy ez lesz a legjobb. – kérte Hablaty Astridot. Astrid csak pár perc múlva válaszolt.
- Rendben, megértelek, de tudd, hogy akkor se helyeselem a döntésedet. Mikor akarsz indulni.
- Ma este. Mindenféleképpen este.
- Várj! Hogy mi? Már ma? – akadt ki Astrid teljesen.
- Igen… - mondta Hablaty. Majd Astridra emelte a tekintetét. Aki a könnyektől csillogó szemekkel nézett a fiú szemeibe.
- Astrid… - kezdte Hablaty, de nem fejezte be, mert Astrid oda szaladt hozzá, és átölelte. Annyira ölelte magához amennyire tudta. Hablaty is magához ölelte Astridot. Majd Astrid sírni kezdett.
- Igen! Nagyon ért a fenevadakhoz már az első alkalommal leterített egy Gronkelt.
- Egy Gronkelt?!
- Igen! Másnap Astrid meg egy Siklót!
- És a többiek?
- Ők a legtöbbször elfutottak.
- Hát rendben. Ma este beszélek Hablattyal. Hah tudtam én, hogy ért a sárkányokhoz. – mondta majd hazafelé indult.
- Fiam! Beszélnem kell veled – mondta Hablatynak miközben belépett a fiú szobájába.
- Á szia, apa! Izé…mit keresel te itt? – söpörte össze az asztalon lévő papírokat, amin nyereg tervrajzok voltak
- Nos! Hát én nagyon büszke vagyok rád.
- Miért is?
- Jajj fiam nem kell szerénykedned. Midig is tudtam én, hogy értesz te a fenevadakhoz. – ült le egy kosárra – így legalább van miről beszélgetnünk. – mondta Hablatyank aki csak kínosan állt ott. Közelebb araszolt hozzá. – Őőő szóval hoztam neked valamit – nyúlt a háta mögé és elő vett egy sisakot, majd meg igazította az egyik szarvát. – anyád is úgy akarta volna, hogy a tiéd legyen. - nyújtotta oda Hablatynak.
- Hú! Kösz! - simított végig rajta.
- Ez anyád mellvértjéből van – erre Hablaty lekapta a kézét – Ő is azt akarta volna, hogy a tiéd legyen. – mondta és ekkor beállt a kínos csend. Egyszer csak Hablaty nyújtózkodni kezdett.
- Hhhaah! - ásított – Eléggé elfáradtam.
- Igazad van akkor… jó éjt! Megyek haza. – köszönt el Pléhpofa.
- Elérkezett a mai nap is! Ma kerül ki a győztes közületek, aki meg ölheti élete első sárkányát, ami egy Szörnyennagyrémség lesz! A falu népe előtt! – mondta Bélhangos a lehető legizgatottabban.
- Nekünk annyi… - súgta oda Astridnak.
- Igen ez biztos. – súgta vissza.
- A mai nap egy igazán furfangos sárkányt kaptok. Még pedig a Fertelmes Cipzárhátat! - ahogy ezt elmondta egy, vagyis két sárkány tört elő. – Ennek a fajnak ugyanis két feje van. Az egyik feje gázt fúj és a másik fej eddig meggyújtja. Mindenkinek csak egy lehetősége van eloltani vízzel a szikrát szóró fejet! – mondta. A sárkány füstbe borították az arénát, így senki se látta hol is vannak pontosan. Már mindenki elhasználta az egy vödör vizét egymásra vagy a rossz fejre. Hablatynál viszont még meg volt az az egy vödör víz. A fiú a tekintetével kereste a sárkányt, és egyszer csak mind a kettő pont előtte jelent meg. Hablaty nem borította a szikrát szóró fejre a vizet, pedig tudta, hogy melyik az. Ehelyett a mellényéből vett elő egy angolnát, ami segítségével visszaterelte a helyére a sárkányt, majd rá csukta a ketrec kaput.
- Hát…rendben akkor találkozunk holnap amikor Gothi a falu szeme előtt választja ki a győztest.
- Hú de jó! Nem akarok egoista lenni, de biztos, hogy te vagy én fogunk ki kerülni győztes ként.
- Igen, de nagyobb valószínűséggel te. Mit fogsz csinálni, ha téged választ Gothi?
- fogalmam sincs. Vagyis, lehet…lehet, hogy az lenne a leg jobb megoldás, ha talán…elmennék innen…
- Hogy mi?! – förmedt rá Astrid
- Mondom csak talán! – emelte a kezeit a magasba Hablaty.
- Nagyon jól figyelj rám Hablaty Haddock ezt az ötletet most azonnal felejtsd el és meg ne forduljon többet a fejedben! Vagy különben jól tudod mi lesz! – fenyegette szikrát szóró szemekkel Astrid Hablatyot.
- Rendben. Értem én. De akkor van jobb ötleted?
- Nincs, de neked majd biztos lesz. És bocs az előbbiért csak egy kicsit kiakadtam, mert eléggé…megviselne ha elmennél és itt hagynál ezekkel az idiótákkal…
- Idiótákkal? Mégis kire gondolsz? – nevetett Hablaty.
- Szerintem te azt nagyon is jól tudod! – kuncogott.
- Én?! Mégis honnan tudnám?
- ahhj te – nevetett Astrid majd hirtelen vállba ütötte Hablatyot.
- Most már állandóan ezt fogod csinálni? Mert… - de nem tudta befejezni mivel Astrid magához húzta és megcsókolta.
- Mert…meg tudnám szokni – vonta meg a vállát. Erre Asztrid csak mosolyogni tudott.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Hát a nap is eljött. – mondta Hablaty Astridnak, miközben épp az aréna felé tartottak.
- Igen. Nem is izgulsz? – kérdezte Astrid.
- Nem is tudom…annyira véget akarok vetni ennek az egésznek!
- Remélem sikerül. – mondta Astrid majd adott agy csókot Hablatynak. Majd beléptek az arénába ahol már mindenki ott volt. Bélhangos elmagyarázta, hogy mi lesz a menet majd lassan az egész falu meg érkezett. Az volt a menete, hogy akit Gothi választ ki az lesz a ”szerencsés” nyertes. Bélhangos a két lehetséges nyertes közé állt ez esetben Astrid és Hablaty közé. Bélhangos Astrid fölé emelte a kampóját, de Gothi a fejét rázta. Most Hablaty fölé a kezét, mire Gothi bólintott egyet. Az egész falu egyszerre kezdett el őrjöngeni és tapsolni. Hablaty az apjára emelte a tekintetét, aki büszkén nézett a fiára. A fiú eléggé meglepődött hisz nem nagyon látta az apját még büszkén nézni bárkire is főleg nem rá. Hablaty a tekintetét ráemelte Astridra, aki ijedten nézett rá. Most tudatosult bennük, hogy mi is történt, és semmi ötletük sem volta arra, hogy ezután mi is következzen. Igazából Hablatynak volt már egy ötlete, de tudta, hogy ez az, amit nem akar Astrid. Az is tudta, hogy még ma meg kell beszélni, és ennek nem biztos, hogy jó vége lesz.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Hablaty már megbeszéltük, hogy ezt az ötletet elfelejted. – mondta a lány Hablatynak. Astrid nem kicsit akadt ki.
- Tudom, tudom, de akkor van valami jobb ötleted? – kérdezte Hablaty.
- Nem…de, valamit csak kitalálunk. – mondta Astrid.
- Figyelj Astrid…nekem semmi ötletem sincs, már rég óta gondolkozom és semmire sem jutottam. Fogatlant meg nem fedhetem fel. Ő a legjobb barátom. – mondta Hablaty.
- Tudom. Akkor most mi lesz? – kérdezte Astrid.
- Attól félek, hogy az lesz, hogy el kell mennem.
- Hablaty… - kezdte el Astrid mondani, de Hablaty félbe szakította.
- Astrid kérlek, értsd meg, hogy ez lesz a legjobb. – kérte Hablaty Astridot. Astrid csak pár perc múlva válaszolt.
- Rendben, megértelek, de tudd, hogy akkor se helyeselem a döntésedet. Mikor akarsz indulni.
- Ma este. Mindenféleképpen este.
- Várj! Hogy mi? Már ma? – akadt ki Astrid teljesen.
- Igen… - mondta Hablaty. Majd Astridra emelte a tekintetét. Aki a könnyektől csillogó szemekkel nézett a fiú szemeibe.
- Astrid… - kezdte Hablaty, de nem fejezte be, mert Astrid oda szaladt hozzá, és átölelte. Annyira ölelte magához amennyire tudta. Hablaty is magához ölelte Astridot. Majd Astrid sírni kezdett.
- Astrid… kérlek, ne sírj. – mondta Hablaty miközben Astrid
haját simogatta.
- Rendben – mondta Astrid majd letörölte a könnyeit. – Mennyi idő van az indulásig?
- Olyan három óra.
- Mit akarsz addig csinálni?
- Apának egy levelet írni, összepakolni, és azt hiszem ennyi.
- Jó. Utána visszajössz ide a medencébe?
- Persze. Jössz velem haza segíteni.
- Igen. – mondta Astrid majd visszasétáltak a faluba. Elkezdek pakolni, vagyis próbáltak.
- Mit is kéne bepakolni? – kérdezte Hablaty a szekrény előtt állva.
- Majd én segítek. Először is kell ruha. – kezdte el az ágyra hordani a ruhákat – Kabát is, meg valami takaró a hideg estékre. Talááán még a füzeteid írószer, csizma – pakolta ki Astrid a cuccokat. – Ó ez a pótfarok is jól jöhet – emelt ki egy műfarkat. – és étel is kéne, meg víz. – szaladt le a konyhába és felhozott nem kevés halat még egy kulacs vizet. – Valami még esetleg kell?
- Nem. De ezt mi rakjuk bele?
- Nincs valami nagy kosarad?
- Hát ott van egy a szekrény tetején, de azt, hogy szedjük le?
- Őőő. Meg van. – mondta Astrid és oda vitt egy széket. – te ezt tartsd ezt, hogy ne dőljön el, én meg rá állok.
- Rendben, hölgyem. – mondta nevetve Hablaty. Mire Astridból is kibuggyant a nevetés. Ezzel csak az volt a baj, épp a széken állt, és ekkor megbillent a szék és Astrid egyenesen Hablatyra esett. A földön elterülve nevettek tovább.
- Jól vagy kérdezte Astrid miközben felsegítette Hablatyot
- Igen, de a kosár még mindig ott van fent.
- Na, próbáld meg megint.
- Háát jóóó. – mondta mosolyogva
- Rendben – mondta Astrid majd letörölte a könnyeit. – Mennyi idő van az indulásig?
- Olyan három óra.
- Mit akarsz addig csinálni?
- Apának egy levelet írni, összepakolni, és azt hiszem ennyi.
- Jó. Utána visszajössz ide a medencébe?
- Persze. Jössz velem haza segíteni.
- Igen. – mondta Astrid majd visszasétáltak a faluba. Elkezdek pakolni, vagyis próbáltak.
- Mit is kéne bepakolni? – kérdezte Hablaty a szekrény előtt állva.
- Majd én segítek. Először is kell ruha. – kezdte el az ágyra hordani a ruhákat – Kabát is, meg valami takaró a hideg estékre. Talááán még a füzeteid írószer, csizma – pakolta ki Astrid a cuccokat. – Ó ez a pótfarok is jól jöhet – emelt ki egy műfarkat. – és étel is kéne, meg víz. – szaladt le a konyhába és felhozott nem kevés halat még egy kulacs vizet. – Valami még esetleg kell?
- Nem. De ezt mi rakjuk bele?
- Nincs valami nagy kosarad?
- Hát ott van egy a szekrény tetején, de azt, hogy szedjük le?
- Őőő. Meg van. – mondta Astrid és oda vitt egy széket. – te ezt tartsd ezt, hogy ne dőljön el, én meg rá állok.
- Rendben, hölgyem. – mondta nevetve Hablaty. Mire Astridból is kibuggyant a nevetés. Ezzel csak az volt a baj, épp a széken állt, és ekkor megbillent a szék és Astrid egyenesen Hablatyra esett. A földön elterülve nevettek tovább.
- Jól vagy kérdezte Astrid miközben felsegítette Hablatyot
- Igen, de a kosár még mindig ott van fent.
- Na, próbáld meg megint.
- Háát jóóó. – mondta mosolyogva
