4. rész

  Egy icipicit na jó nagyon késtem a résszel de az a lényeg, hogy itt van,(a késés miatt egy hosszabb részt  hoztam kárpótlásként) elég sok kifogásom lenne legfőképp az iskola (másik ország, több suli) de akkor itt is lenne. Jó olvasást!

- Hogy mi? – nevetett Pléhpofa.
- Igen! Nagyon ért a fenevadakhoz már az első alkalommal leterített egy Gronkelt.
- Egy Gronkelt?!
- Igen! Másnap Astrid meg egy Siklót!
- És a többiek?
- Ők a legtöbbször elfutottak.
- Hát rendben. Ma este beszélek Hablattyal. Hah tudtam én, hogy ért a sárkányokhoz. – mondta majd hazafelé indult.
- Fiam! Beszélnem kell veled – mondta Hablatynak miközben belépett a fiú szobájába.
- Á szia, apa! Izé…mit keresel te itt? – söpörte össze az asztalon lévő papírokat, amin nyereg tervrajzok voltak   
-  Nos! Hát én nagyon büszke vagyok rád.
- Miért is?
- Jajj fiam nem kell szerénykedned. Midig is tudtam én, hogy értesz te a fenevadakhoz. – ült le egy kosárra – így legalább van miről beszélgetnünk. – mondta Hablatyank aki csak kínosan állt ott. Közelebb araszolt hozzá. – Őőő szóval hoztam neked valamit – nyúlt a háta mögé és elő vett egy sisakot, majd meg igazította az egyik szarvát. – anyád is úgy akarta volna, hogy a tiéd legyen. - nyújtotta oda Hablatynak.
- Hú! Kösz! - simított végig rajta.
- Ez anyád mellvértjéből van – erre Hablaty lekapta a kézét – Ő is azt akarta volna, hogy a tiéd legyen. – mondta és ekkor beállt a kínos csend. Egyszer csak Hablaty nyújtózkodni kezdett.
- Hhhaah! - ásított – Eléggé elfáradtam.
- Igazad van akkor… jó éjt! Megyek haza. – köszönt el Pléhpofa.

- Elérkezett a mai nap is! Ma kerül ki a győztes közületek, aki meg ölheti élete első sárkányát, ami egy Szörnyennagyrémség lesz! A falu népe előtt! – mondta Bélhangos a lehető legizgatottabban.
- Nekünk annyi… - súgta oda Astridnak.
- Igen ez biztos. – súgta vissza.
- A mai nap egy igazán furfangos sárkányt kaptok. Még pedig a Fertelmes Cipzárhátat! - ahogy ezt elmondta egy, vagyis két sárkány tört elő. – Ennek a fajnak ugyanis két feje van. Az egyik feje gázt fúj és a másik fej eddig meggyújtja. Mindenkinek csak egy lehetősége van eloltani vízzel a szikrát szóró fejet! – mondta. A sárkány füstbe borították az arénát, így senki se látta hol is vannak pontosan. Már mindenki elhasználta az egy vödör vizét egymásra vagy a rossz fejre. Hablatynál viszont még meg volt az az egy vödör víz. A fiú a tekintetével kereste a sárkányt, és egyszer csak mind a kettő pont előtte jelent meg. Hablaty nem borította a szikrát szóró fejre a vizet, pedig tudta, hogy melyik az. Ehelyett a mellényéből vett elő egy angolnát, ami segítségével visszaterelte a helyére a sárkányt, majd rá csukta a ketrec kaput.
- Hát…rendben akkor találkozunk holnap amikor Gothi a falu szeme előtt választja ki a győztest.
- Hú de jó! Nem akarok egoista lenni, de biztos, hogy te vagy én fogunk ki kerülni győztes ként.
- Igen, de nagyobb valószínűséggel te. Mit fogsz csinálni, ha téged választ Gothi?
- fogalmam sincs. Vagyis, lehet…lehet, hogy az lenne a leg jobb megoldás, ha talán…elmennék innen…
- Hogy mi?! – förmedt rá Astrid
- Mondom csak talán! – emelte a kezeit a magasba Hablaty.
- Nagyon jól figyelj rám Hablaty Haddock ezt az ötletet most azonnal felejtsd el és meg ne forduljon többet a fejedben! Vagy különben jól tudod mi lesz! – fenyegette szikrát szóró szemekkel Astrid Hablatyot.
- Rendben. Értem én. De akkor van jobb ötleted?
- Nincs, de neked majd biztos lesz. És bocs az előbbiért csak egy kicsit kiakadtam, mert eléggé…megviselne ha elmennél és itt hagynál ezekkel az idiótákkal…
- Idiótákkal? Mégis kire gondolsz? – nevetett Hablaty.
- Szerintem te azt nagyon is jól tudod! – kuncogott.
- Én?! Mégis honnan tudnám?
- ahhj te – nevetett Astrid majd hirtelen vállba ütötte Hablatyot.
- Most már állandóan ezt fogod csinálni? Mert… - de nem tudta befejezni mivel Astrid magához húzta és megcsókolta.
- Mert…meg tudnám szokni – vonta meg a vállát. Erre Asztrid csak mosolyogni tudott.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Hát a nap is eljött. – mondta Hablaty Astridnak, miközben épp az aréna felé tartottak.
- Igen. Nem is izgulsz? – kérdezte Astrid.
- Nem is tudom…annyira véget akarok vetni ennek az egésznek!
- Remélem sikerül. – mondta Astrid majd adott agy csókot Hablatynak. Majd beléptek az arénába ahol már mindenki ott volt. Bélhangos elmagyarázta, hogy mi lesz a menet majd lassan az egész falu meg érkezett. Az volt a menete, hogy akit Gothi választ ki az lesz a ”szerencsés” nyertes. Bélhangos a két lehetséges nyertes közé állt ez esetben Astrid és Hablaty közé. Bélhangos Astrid fölé emelte a kampóját, de Gothi a fejét rázta. Most Hablaty fölé a kezét, mire Gothi bólintott egyet. Az egész falu egyszerre kezdett el őrjöngeni és tapsolni. Hablaty az apjára emelte a tekintetét, aki büszkén nézett a fiára. A fiú eléggé meglepődött hisz nem nagyon látta az apját még büszkén nézni bárkire is főleg nem rá. Hablaty a tekintetét ráemelte Astridra, aki ijedten nézett rá. Most tudatosult bennük, hogy mi is történt, és semmi ötletük sem volta arra, hogy ezután mi is következzen. Igazából Hablatynak volt már egy ötlete, de tudta, hogy ez az, amit nem akar Astrid. Az is tudta, hogy még ma meg kell beszélni, és ennek nem biztos, hogy jó vége lesz.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Hablaty már megbeszéltük, hogy ezt az ötletet elfelejted. – mondta a lány Hablatynak. Astrid nem kicsit akadt ki.
- Tudom, tudom, de akkor van valami jobb ötleted? – kérdezte Hablaty.
-  Nem…de, valamit csak kitalálunk. – mondta Astrid.
- Figyelj Astrid…nekem semmi ötletem sincs, már rég óta gondolkozom és semmire sem jutottam. Fogatlant meg nem fedhetem fel. Ő a legjobb barátom. – mondta Hablaty.
- Tudom. Akkor most mi lesz? – kérdezte Astrid.
- Attól félek, hogy az lesz, hogy el kell mennem.
- Hablaty… - kezdte el Astrid mondani,  de Hablaty félbe szakította.
- Astrid kérlek, értsd meg, hogy ez lesz a legjobb. – kérte Hablaty Astridot. Astrid csak pár perc múlva válaszolt.
- Rendben, megértelek, de tudd, hogy akkor se helyeselem a döntésedet. Mikor akarsz indulni.
- Ma este. Mindenféleképpen este.
- Várj! Hogy mi? Már ma? – akadt ki Astrid teljesen.
- Igen… - mondta Hablaty. Majd Astridra emelte a tekintetét. Aki a könnyektől csillogó szemekkel nézett a fiú szemeibe.
- Astrid… - kezdte Hablaty, de nem fejezte be, mert Astrid oda szaladt hozzá, és átölelte. Annyira ölelte magához amennyire tudta. Hablaty is magához ölelte Astridot. Majd Astrid sírni kezdett.

- Astrid… kérlek, ne sírj. – mondta Hablaty miközben Astrid haját simogatta.
- Rendben – mondta Astrid majd letörölte a könnyeit. – Mennyi idő van az indulásig?
-  Olyan három óra.
- Mit akarsz addig csinálni?
- Apának egy levelet írni, összepakolni, és azt hiszem ennyi.
- Jó. Utána visszajössz ide a medencébe?
- Persze. Jössz velem haza segíteni.
- Igen. – mondta Astrid majd visszasétáltak a faluba. Elkezdek pakolni, vagyis próbáltak.
- Mit is kéne bepakolni? – kérdezte Hablaty a szekrény előtt állva.
- Majd én segítek. Először is kell ruha. – kezdte el az ágyra hordani a ruhákat – Kabát is, meg valami takaró a hideg estékre. Talááán még a füzeteid írószer, csizma – pakolta ki Astrid a cuccokat. – Ó ez a pótfarok is jól jöhet – emelt ki egy műfarkat. – és étel is kéne, meg víz. – szaladt le a konyhába és felhozott nem kevés halat még egy kulacs vizet. – Valami még esetleg kell?
- Nem. De ezt mi rakjuk bele?
- Nincs valami nagy kosarad?
- Hát ott van egy a szekrény tetején, de azt, hogy szedjük le?
- Őőő. Meg van. – mondta Astrid és oda vitt egy széket. – te ezt tartsd ezt, hogy ne dőljön el, én meg rá állok.
- Rendben, hölgyem. – mondta nevetve Hablaty. Mire Astridból is kibuggyant a nevetés. Ezzel csak az volt a baj, épp a széken állt, és ekkor megbillent a szék és Astrid egyenesen Hablatyra esett. A földön elterülve nevettek tovább.
- Jól vagy kérdezte Astrid miközben felsegítette Hablatyot
- Igen, de a kosár még mindig ott van fent.
-  Na, próbáld meg megint.
- Háát jóóó. – mondta mosolyogva

3. rész

- Nekem dolgom van… - monda és kisietett az arénából.
- Nekem is… - vágta rá majd Habaty után ment. A medencében találkoztak ami a törzshelyüké vált.
- Á szia Astrid! – köszöntötte a lányt.
- Szia! Figyelj! Ez így nem lesz jó! Holnap nekem kell a sárkánnyal küzdeni. Mert különben észre fogják venni. Rendben?- kérdezte.
- Rendben. De ne bánts csak úgy mond szelídítsd meg. Jó?

- Persze! Nem fogom bántani.
- Akkor jó. Astrid szeretnék veled valamiről beszélni!

- Mi lenne az?

-  Hát izé… szóval… az… az hogy – akadt meg de mikor észre vette, hogy Astrid szúrós szemekkel nézi, folytatni kezdte – nos nem olyan könnyű ezt mondani… szóval az, hogy ugye minden repülés utáni alkalommal adsz egy "ajándékot" és én ezt nem nagyon értem. Ugye érted mire akarok kilyukadni? – kérdezte a lánytól.
- Igen tudom… - sóhajtott – Akkor itt az ideje elmondanom, hogy – Habaty nagyon kíváncsian figyelte a lányt – hogy… ömm nos, hogy tetszel nekem – hadarta el a végét. Majd elvörösödve nézett a fiúra. Hablaty teljesen le volt döbbenve.
- Hogy mi? – alig bírta az előbb halottakat fel fogni.
- Baj? – kérdezte nagyon halkon hisz maga sem tudta , hogy mit higgyen, teljesen elvesztette a fonalat.
- Nem dehogy. El se tudod hinni milyen rég vártam erre – túrt a hájába – és most megtörtént! Ennek nagyon örülök. – mosolygott.
- Várj! Mi?
- Jól hallottad.
- Ó…
- Hát igen. Na, de most én megyek haza és ne feledd holnap tied a sárkány! Szia – intett majd meg simogatta Fogatlant és haza indult.
- Szia! Én még maradok egy kicsit! – ült le Fogatlan mellé.
- Rendben!
Fogatlan nem értek semmit – beszélt a sárkányhoz mintha csak értené amit mond. A sárkány kérdőn nézett rá.
- Ajj Fogatlan most meg mi van? Nem tudom hogy Hablattyal köztünk most mi van! Ajj holnap majd talál rendeződnek a dolgaink. Köszi Fogatlan, hogy meghallgattál most megyek. Szia! – mondta majd meg simogatta a sárkányt és elindult haza.

Délután az arénában miután mindenki oda ért Bélhangos el is kezdte a szokásos mondani valóját.
- A mai nap egy Siklósárkánnyal kell meg küzdenetek! – oda sétált a ketrechez és meg húzta a kart. A Sikló nagy sebességgel tört ki a ketrecből – a mai napot éljétek túl! Sok sikert!
- Hát ezzel sokra megyünk – dühöngött aztán dobbantott egyet Takonypóc. Erre a Sikló is felfigyelt és felé vette az irányt.
- Aj jaj – mondta Takonypóc és amilyen gyorsan csak tudott elfutott. Astrid pont akkor ért oda mikor a sárkány épp lőni készült, de a lány az orra elé ért és így a sárkány számára eltűnt. Ugyanis a Siklók pontosan az orruk elé nem látnak. Majd a lány ezt kihasználva vakargatni kezdte, amíg a sárkány egy ponton ki nem dőlt.
- Na ne! Mindenki tud valamit csak én nem!? – dühöngött Takonypóc.
- Pontosan csak te vagy ilyen béna! – vágta hozzá Astrid.
- Na kösz…
- Nos ti ketten – mutatott bélhangos Astridra és Hablatyra – eléggé ügyesek vagytok és ez jó jel! – majd oda sétált hozzájuk és jó erősen vállba veregette őket.
- Kösz szépen – fogta a vállát  Hablaty.
- Nagyon szivesen. Ennek nagyon fog Pléhpofa örülni!

- Ahaa biztos… - válaszolta Hablaty letörten nem hitte, hogy az apján ennyi változtathatna. Majd Bélhangos  elindult a Nagyterembe ahol meg is találta Pléhpofát.

- Á szervusz Bélhangos! – köszönt.
- Figyelj Pléhpofa! – vágott is a közepébe.
- Igen? – emelte rá a tekintetét.
- Van két újonc a kiképzésen akik kiemelkedően jók.
- Kik azok?
- Na igen. Pont ez az ennek nagyon fogsz örülni! Az egyik Astrid a másik meg a fiad – mondta ki izgatottan.

2. rész

- Ezt azért mert… mert! – mondta jobb ötlet híján. Majd magához húzta a fiút és egy puszit nyomott az arcára.
- Ezt pedig… minden egyébért. – majd gyorsan elfutott. Csak akkor állt meg mikor a házukhoz él ért. Fogalma sem volt ezt miért tette de úgy érezte helyén való volt. Majd besietett a szobájába boldogan feküdt az ágyba de nem értette miért is ilyen boldog. Hisz sohasem érzett ehhez foghatót mégis tetszett neki ez az érzés és álomba zuhant.
Hablaty csak állt ott míg oda nem ment Fogatlan és sejtelmesen nem nézett.
- Most meg mi van? – majd haza felé indultak.
Hablaty nehezen tudott elaludni folyamatosan az járt a fejében amit Astrid csinált nem értette a lányt. De ez hagyott benne egy kis reménységet.
Már egy hét is eltelt. Astrid és Hablaty minden nap repülni mennek és Astrid minden nap ad egy puszit Hablatynak de másnap nem is beszélnek róla de napközben nem kerülik egymást. Hablaty teljesen megvan  zavarodva esténként alig tud elaludni. A mai nap össze hívták az újoncokat ugyanis kezdődik a kiképzés ami egy hétig tart.. Egy óra múlva kezdés ez arénában. Mikor mind az arénába értek Bélhangos elmagyarázta, hogy mi is a lényege. A lényege az, hogy a legjobb a falus szeme látárra ölheti meg a Szörnyennagyrémséget.  Bélhangos miután végzett  a beszéddel Astrid és Hablaty össze néztek. Na igen ettől féltek.
- Ez meg mi volt? – "érdeklődött" idegbajosan Takonypóc
- Mi? – kérdezett vissza Astrid
- Semmi… - mondta felvont szemöldökkel.
- Na akkor kezdés! – ordította majd felhúzta a kart ezzel kiengedve egy Gronkelt.
- Mi? Várj! Nem is tanítasz? – kérdezte halálra rémülve  Takonypóc.
- Szerintem gyakorlat teszi a mestert! – válaszolta Bélhangos. A Gronkel hirtelen Hablaty felé kezdett közeledni
- Hablaty! Vigyázz! – kiabált Bélhangos. Hablaty nem rémült meg hisz van neki egy Éjfúriája és rengeteget figyelte meg ezért vannak trükkjei. Most a sárkány füveset vetette be. Maga elé tartotta a sárkány füvet a Gronkel pedig mint egy játékos kiskutya a hasára fordult és kapálózott a lábaival. Mindenki ledöbbenve állt, kivéve Astrid Ő inkább büszkén

a kövi rész egyenesen Majának van címezve! TE KISS izé! xD a kövi neked lesz! :3

1.rész

 - Nem, nem ez lehetetlen!- suttogta Astrid egy bokorban. Kikerekedett szemekkel bámulva Hablatyot aki épp egy Éjfúriát simogatott. Astridnak már hetek óta feltűnt, hogy nem stimmel valami a fiúval. Ma vette rá magát arra, hogy kövesse az erdőbe. Most itt nézi a bokor mögött ahogy egy ÉJFÚRIÁT simogat aki pedig nem is bántja.

         Astrid épp előrébb lépet volna, de ekkor megtörtént a baj ugyanis rálépett egy nyomorult gallyra ami recsegve tört ketté. Az Éjfúria felkapta a fejét és hátra lapított fülekkel figyelt a bokor felé. Ez persze Hablatynak  is  fel tűnt.
- Bárki  vagy is gyere elő- monda egyenesen a bokornak ahol épp Astrid tartózkodott.

         - Hát ez remek, lebuktam- morgott. Észébe jutott az a gondoltat, hogy elfut de ezt el is vetette hisz a sárkány biztos elkapná amit Astrid végképp nem akart.  

         Astrid egy nagy sóhaj kíséretében elő lépett. Hablaty lefagyott a sárkány meg morogni kezdett. 

        - Hogy mi? Á szia Astrid! Ömm szia! Te..te mit csinálsz itt?- kérdezte olyan  lefehéredett arccal, mint akit épp kivégeznének.

         - Én is kérdezhetném ugyanezt – vágta rá.

         - Hát izé …ez…ez nem az aminek látszik- próbálta menteni magát

         - Szerintem meg ez az aminek látszik – mondta felvont szemöldökkel.

         - Jó az lehet, de…de meg tudom magyarázni – ennyhített Hablaty a tényeken.

         - Hát arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezt – mutatott a sárkányra – miképp magyarázod meg - fonta össze maga előtt a karját.

          - Erre én kíváncsi vagyok – dörmögte magának. Aztán eszébe jutott valami. Mi  lenne ha….ha repülni vinne hisz Ő maga is nagyon imádta.

         - Na? Csak nem eszedbe jutott valami? – vette oda a fiúnak.
- Pontosan. Egy nagyon jó ötlet!

            - Akkor ki vele mi lenne az?

         - Gyere! – a kézénél fogva húzni kezdte a sárkányhoz.

         - Mi? Te meg mit csinálsz? Thor szerelmére meg akarsz ölni? – kérdezte amikor észre vette, hogy a sárkányhoz húzza.

         - Dehogyis. Gyere már! – mondta Astridnak aki eléggé szabadulni akart.
- Minek? Meg fog enni! – mire a sárkány értetlenül nézett rá?

         - Nem fogja! Nos. Astrid, Fogatlan – mutatott mint kiderült Fogatlanra. Majd a sárkányhoz fordult – Fogatlan, Astrid. Rendben meg történt a bemutatkozás, - ült Fogatlanra – most ülj fel! – mutatott maga mögé.
- Meg vesztél? Ez egy sárkány! – nézett Hablatyra teljesen abban a hitben, hogy neki van igaza.
- Igen Astrid ez egy sárkány – mondta viccelődve mire egy mérges pillantást kapott – de ne félj nem bánt! Csak ülj fel mögém!
- Rendben. – sóhajtott egy nagyot. Mi után fel ült Fogatlan kitárta a szárnyait és könnyedén fel szállt.
- Ááá az istenekre Hablaty ááá erről nem volt szó! – mondta miközben minden erejével azon volt, hogy le ne essen. Így hát kézzel lábbal a fiúba kapaszkodott. Astrid tovább üvöltözött. Pedig nem repültek gyorsan. Aztán egy nagy lendülettel a felhők fölé kerültek. Ott még Astridnak is elakadta a szava mert, hogy a nap épp lemenőben volt. Fogatlan pár szárny csapassál a felhőkhöz közel került oly annyira, hogy azt meg lehetett fogni. Vagyis annyira amennyire egy felhőt lehet. Astris leengedte a lábát Hablaty derekáról  ahol eddig kapaszkodott majd a válláról is és két kézzel a felhőért nyúlt. Mi után kiértek a felhők közül meg látták Hibbantot ami a sötétbe burkolózva néhol tűzzel megvilágítva még ez előzőeknél is csodálatosabb volt. Astrid átölelte Hablatyot és egyre jobban elkezdett abban hinni a sárkányok talán mégis másabbak, mint aminek hitte
és erre az Éjfúria tökéletes példa volt. Pár perc vagy óra múlva leszálltak oda ahonnan indultak. Majd Astrid szólalt meg először.
- Jó lehet, hogy neked volt igazad. – vallotta be.
- Én megmondtam! – mondta – de Astrid nagyon szépen kérlek senkinek se mond el ezt. Ezt az egészet.
- Nem fogom – mosolygott a fiúra. Aztán hirtelen a vállába ütött.
- Mi? Most mért? – nézett Fogatlanra aki csak  elfordítva a fejét tovább ivott ezzel jelezve, hogy Ő sem érti.