3. rész

- Nekem dolgom van… - monda és kisietett az arénából.
- Nekem is… - vágta rá majd Habaty után ment. A medencében találkoztak ami a törzshelyüké vált.
- Á szia Astrid! – köszöntötte a lányt.
- Szia! Figyelj! Ez így nem lesz jó! Holnap nekem kell a sárkánnyal küzdeni. Mert különben észre fogják venni. Rendben?- kérdezte.
- Rendben. De ne bánts csak úgy mond szelídítsd meg. Jó?

- Persze! Nem fogom bántani.
- Akkor jó. Astrid szeretnék veled valamiről beszélni!

- Mi lenne az?

-  Hát izé… szóval… az… az hogy – akadt meg de mikor észre vette, hogy Astrid szúrós szemekkel nézi, folytatni kezdte – nos nem olyan könnyű ezt mondani… szóval az, hogy ugye minden repülés utáni alkalommal adsz egy "ajándékot" és én ezt nem nagyon értem. Ugye érted mire akarok kilyukadni? – kérdezte a lánytól.
- Igen tudom… - sóhajtott – Akkor itt az ideje elmondanom, hogy – Habaty nagyon kíváncsian figyelte a lányt – hogy… ömm nos, hogy tetszel nekem – hadarta el a végét. Majd elvörösödve nézett a fiúra. Hablaty teljesen le volt döbbenve.
- Hogy mi? – alig bírta az előbb halottakat fel fogni.
- Baj? – kérdezte nagyon halkon hisz maga sem tudta , hogy mit higgyen, teljesen elvesztette a fonalat.
- Nem dehogy. El se tudod hinni milyen rég vártam erre – túrt a hájába – és most megtörtént! Ennek nagyon örülök. – mosolygott.
- Várj! Mi?
- Jól hallottad.
- Ó…
- Hát igen. Na, de most én megyek haza és ne feledd holnap tied a sárkány! Szia – intett majd meg simogatta Fogatlant és haza indult.
- Szia! Én még maradok egy kicsit! – ült le Fogatlan mellé.
- Rendben!
Fogatlan nem értek semmit – beszélt a sárkányhoz mintha csak értené amit mond. A sárkány kérdőn nézett rá.
- Ajj Fogatlan most meg mi van? Nem tudom hogy Hablattyal köztünk most mi van! Ajj holnap majd talál rendeződnek a dolgaink. Köszi Fogatlan, hogy meghallgattál most megyek. Szia! – mondta majd meg simogatta a sárkányt és elindult haza.

Délután az arénában miután mindenki oda ért Bélhangos el is kezdte a szokásos mondani valóját.
- A mai nap egy Siklósárkánnyal kell meg küzdenetek! – oda sétált a ketrechez és meg húzta a kart. A Sikló nagy sebességgel tört ki a ketrecből – a mai napot éljétek túl! Sok sikert!
- Hát ezzel sokra megyünk – dühöngött aztán dobbantott egyet Takonypóc. Erre a Sikló is felfigyelt és felé vette az irányt.
- Aj jaj – mondta Takonypóc és amilyen gyorsan csak tudott elfutott. Astrid pont akkor ért oda mikor a sárkány épp lőni készült, de a lány az orra elé ért és így a sárkány számára eltűnt. Ugyanis a Siklók pontosan az orruk elé nem látnak. Majd a lány ezt kihasználva vakargatni kezdte, amíg a sárkány egy ponton ki nem dőlt.
- Na ne! Mindenki tud valamit csak én nem!? – dühöngött Takonypóc.
- Pontosan csak te vagy ilyen béna! – vágta hozzá Astrid.
- Na kösz…
- Nos ti ketten – mutatott bélhangos Astridra és Hablatyra – eléggé ügyesek vagytok és ez jó jel! – majd oda sétált hozzájuk és jó erősen vállba veregette őket.
- Kösz szépen – fogta a vállát  Hablaty.
- Nagyon szivesen. Ennek nagyon fog Pléhpofa örülni!

- Ahaa biztos… - válaszolta Hablaty letörten nem hitte, hogy az apján ennyi változtathatna. Majd Bélhangos  elindult a Nagyterembe ahol meg is találta Pléhpofát.

- Á szervusz Bélhangos! – köszönt.
- Figyelj Pléhpofa! – vágott is a közepébe.
- Igen? – emelte rá a tekintetét.
- Van két újonc a kiképzésen akik kiemelkedően jók.
- Kik azok?
- Na igen. Pont ez az ennek nagyon fogsz örülni! Az egyik Astrid a másik meg a fiad – mondta ki izgatottan.