2015. június 4., csütörtök

2. rész





- Ezt azért mert…
mert! – mondta jobb ötlet híján. Majd magához húzta a fiút és egy puszit nyomott az arcára.
- Ezt pedig… minden egyébért. – majd gyorsan elfutott. Csak akkor állt meg mikor a házukhoz él ért. Fogalma sem volt ezt miért tette de úgy érezte helyén való volt. Majd besietett a szobájába boldogan feküdt az ágyba de nem értette miért is ilyen boldog. Hisz sohasem érzett ehhez foghatót mégis tetszett neki ez az érzés és álomba zuhant.
Hablaty csak állt ott míg oda nem ment Fogatlan és sejtelmesen nem nézett.
- Most meg mi van? – majd haza felé indultak.
Hablaty nehezen tudott elaludni folyamatosan az járt a fejében amit Astrid csinált nem értette a lányt. De ez hagyott benne egy kis reménységet.
Már egy hét is eltelt.
Astrid és Hablaty minden nap repülni mennek és Astrid minden nap ad egy puszit Hablatynak de másnap nem is beszélnek róla de napközben nem kerülik egymást. Hablaty teljesen megvan  zavarodva esténként alig tud elaludni. A mai nap össze hívták az újoncokat ugyanis kezdődik a kiképzés ami egy hétig tart.. Egy óra múlva kezdés ez arénában. Mikor mind az arénába értek Bélhangos elmagyarázta, hogy mi is a lényege. A lényege az, hogy a legjobb a falus szeme látárra ölheti meg a Szörnyennagyrémséget.  Bélhangos miután végzett  a beszéddel Astrid és Hablaty össze néztek. Na igen ettől féltek.
- Ez meg mi volt? – "érdeklődött" idegbajosan Takonypóc
- Mi? – kérdezett vissza
Astrid
- Semmi… - mondta felvont szemöldökkel.
- Na akkor kezdés! – ordította majd felhúzta a kart ezzel kiengedve egy
Gronkelt.
- Mi? Várj! Nem is tanítasz? – kérdezte halálra rémülve  Takonypóc.
- Szerintem gyakorlat teszi a mestert! – válaszolta Bélhangos. A
Gronkel hirtelen Hablaty felé kezdett közeledni
-
Hablaty! Vigyázz! – kiabált Bélhangos. Hablaty nem rémült meg hisz van neki egy Éjfúriája és rengeteget figyelte meg ezért vannak trükkjei. Most a sárkány füveset vetette be. Maga elé tartotta a sárkány füvet a Gronkel pedig mint egy játékos kiskutya a hasára fordult és kapálózott a lábaival. Mindenki ledöbbenve állt, kivéve Astrid Ő inkább büszkén

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése