3. rész

- Nekem dolgom van… - monda és kisietett az arénából.
- Nekem is… - vágta rá majd Habaty után ment. A medencében találkoztak ami a törzshelyüké vált.
- Á szia Astrid! – köszöntötte a lányt.
- Szia! Figyelj! Ez így nem lesz jó! Holnap nekem kell a sárkánnyal küzdeni. Mert különben észre fogják venni. Rendben?- kérdezte.
- Rendben. De ne bánts csak úgy mond szelídítsd meg. Jó?

- Persze! Nem fogom bántani.
- Akkor jó. Astrid szeretnék veled valamiről beszélni!

- Mi lenne az?

-  Hát izé… szóval… az… az hogy – akadt meg de mikor észre vette, hogy Astrid szúrós szemekkel nézi, folytatni kezdte – nos nem olyan könnyű ezt mondani… szóval az, hogy ugye minden repülés utáni alkalommal adsz egy "ajándékot" és én ezt nem nagyon értem. Ugye érted mire akarok kilyukadni? – kérdezte a lánytól.
- Igen tudom… - sóhajtott – Akkor itt az ideje elmondanom, hogy – Habaty nagyon kíváncsian figyelte a lányt – hogy… ömm nos, hogy tetszel nekem – hadarta el a végét. Majd elvörösödve nézett a fiúra. Hablaty teljesen le volt döbbenve.
- Hogy mi? – alig bírta az előbb halottakat fel fogni.
- Baj? – kérdezte nagyon halkon hisz maga sem tudta , hogy mit higgyen, teljesen elvesztette a fonalat.
- Nem dehogy. El se tudod hinni milyen rég vártam erre – túrt a hájába – és most megtörtént! Ennek nagyon örülök. – mosolygott.
- Várj! Mi?
- Jól hallottad.
- Ó…
- Hát igen. Na, de most én megyek haza és ne feledd holnap tied a sárkány! Szia – intett majd meg simogatta Fogatlant és haza indult.
- Szia! Én még maradok egy kicsit! – ült le Fogatlan mellé.
- Rendben!
Fogatlan nem értek semmit – beszélt a sárkányhoz mintha csak értené amit mond. A sárkány kérdőn nézett rá.
- Ajj Fogatlan most meg mi van? Nem tudom hogy Hablattyal köztünk most mi van! Ajj holnap majd talál rendeződnek a dolgaink. Köszi Fogatlan, hogy meghallgattál most megyek. Szia! – mondta majd meg simogatta a sárkányt és elindult haza.

Délután az arénában miután mindenki oda ért Bélhangos el is kezdte a szokásos mondani valóját.
- A mai nap egy Siklósárkánnyal kell meg küzdenetek! – oda sétált a ketrechez és meg húzta a kart. A Sikló nagy sebességgel tört ki a ketrecből – a mai napot éljétek túl! Sok sikert!
- Hát ezzel sokra megyünk – dühöngött aztán dobbantott egyet Takonypóc. Erre a Sikló is felfigyelt és felé vette az irányt.
- Aj jaj – mondta Takonypóc és amilyen gyorsan csak tudott elfutott. Astrid pont akkor ért oda mikor a sárkány épp lőni készült, de a lány az orra elé ért és így a sárkány számára eltűnt. Ugyanis a Siklók pontosan az orruk elé nem látnak. Majd a lány ezt kihasználva vakargatni kezdte, amíg a sárkány egy ponton ki nem dőlt.
- Na ne! Mindenki tud valamit csak én nem!? – dühöngött Takonypóc.
- Pontosan csak te vagy ilyen béna! – vágta hozzá Astrid.
- Na kösz…
- Nos ti ketten – mutatott bélhangos Astridra és Hablatyra – eléggé ügyesek vagytok és ez jó jel! – majd oda sétált hozzájuk és jó erősen vállba veregette őket.
- Kösz szépen – fogta a vállát  Hablaty.
- Nagyon szivesen. Ennek nagyon fog Pléhpofa örülni!

- Ahaa biztos… - válaszolta Hablaty letörten nem hitte, hogy az apján ennyi változtathatna. Majd Bélhangos  elindult a Nagyterembe ahol meg is találta Pléhpofát.

- Á szervusz Bélhangos! – köszönt.
- Figyelj Pléhpofa! – vágott is a közepébe.
- Igen? – emelte rá a tekintetét.
- Van két újonc a kiképzésen akik kiemelkedően jók.
- Kik azok?
- Na igen. Pont ez az ennek nagyon fogsz örülni! Az egyik Astrid a másik meg a fiad – mondta ki izgatottan.

2. rész

- Ezt azért mert… mert! – mondta jobb ötlet híján. Majd magához húzta a fiút és egy puszit nyomott az arcára.
- Ezt pedig… minden egyébért. – majd gyorsan elfutott. Csak akkor állt meg mikor a házukhoz él ért. Fogalma sem volt ezt miért tette de úgy érezte helyén való volt. Majd besietett a szobájába boldogan feküdt az ágyba de nem értette miért is ilyen boldog. Hisz sohasem érzett ehhez foghatót mégis tetszett neki ez az érzés és álomba zuhant.
Hablaty csak állt ott míg oda nem ment Fogatlan és sejtelmesen nem nézett.
- Most meg mi van? – majd haza felé indultak.
Hablaty nehezen tudott elaludni folyamatosan az járt a fejében amit Astrid csinált nem értette a lányt. De ez hagyott benne egy kis reménységet.
Már egy hét is eltelt. Astrid és Hablaty minden nap repülni mennek és Astrid minden nap ad egy puszit Hablatynak de másnap nem is beszélnek róla de napközben nem kerülik egymást. Hablaty teljesen megvan  zavarodva esténként alig tud elaludni. A mai nap össze hívták az újoncokat ugyanis kezdődik a kiképzés ami egy hétig tart.. Egy óra múlva kezdés ez arénában. Mikor mind az arénába értek Bélhangos elmagyarázta, hogy mi is a lényege. A lényege az, hogy a legjobb a falus szeme látárra ölheti meg a Szörnyennagyrémséget.  Bélhangos miután végzett  a beszéddel Astrid és Hablaty össze néztek. Na igen ettől féltek.
- Ez meg mi volt? – "érdeklődött" idegbajosan Takonypóc
- Mi? – kérdezett vissza Astrid
- Semmi… - mondta felvont szemöldökkel.
- Na akkor kezdés! – ordította majd felhúzta a kart ezzel kiengedve egy Gronkelt.
- Mi? Várj! Nem is tanítasz? – kérdezte halálra rémülve  Takonypóc.
- Szerintem gyakorlat teszi a mestert! – válaszolta Bélhangos. A Gronkel hirtelen Hablaty felé kezdett közeledni
- Hablaty! Vigyázz! – kiabált Bélhangos. Hablaty nem rémült meg hisz van neki egy Éjfúriája és rengeteget figyelte meg ezért vannak trükkjei. Most a sárkány füveset vetette be. Maga elé tartotta a sárkány füvet a Gronkel pedig mint egy játékos kiskutya a hasára fordult és kapálózott a lábaival. Mindenki ledöbbenve állt, kivéve Astrid Ő inkább büszkén

a kövi rész egyenesen Majának van címezve! TE KISS izé! xD a kövi neked lesz! :3

1.rész

 - Nem, nem ez lehetetlen!- suttogta Astrid egy bokorban. Kikerekedett szemekkel bámulva Hablatyot aki épp egy Éjfúriát simogatott. Astridnak már hetek óta feltűnt, hogy nem stimmel valami a fiúval. Ma vette rá magát arra, hogy kövesse az erdőbe. Most itt nézi a bokor mögött ahogy egy ÉJFÚRIÁT simogat aki pedig nem is bántja.

         Astrid épp előrébb lépet volna, de ekkor megtörtént a baj ugyanis rálépett egy nyomorult gallyra ami recsegve tört ketté. Az Éjfúria felkapta a fejét és hátra lapított fülekkel figyelt a bokor felé. Ez persze Hablatynak  is  fel tűnt.
- Bárki  vagy is gyere elő- monda egyenesen a bokornak ahol épp Astrid tartózkodott.

         - Hát ez remek, lebuktam- morgott. Észébe jutott az a gondoltat, hogy elfut de ezt el is vetette hisz a sárkány biztos elkapná amit Astrid végképp nem akart.  

         Astrid egy nagy sóhaj kíséretében elő lépett. Hablaty lefagyott a sárkány meg morogni kezdett. 

        - Hogy mi? Á szia Astrid! Ömm szia! Te..te mit csinálsz itt?- kérdezte olyan  lefehéredett arccal, mint akit épp kivégeznének.

         - Én is kérdezhetném ugyanezt – vágta rá.

         - Hát izé …ez…ez nem az aminek látszik- próbálta menteni magát

         - Szerintem meg ez az aminek látszik – mondta felvont szemöldökkel.

         - Jó az lehet, de…de meg tudom magyarázni – ennyhített Hablaty a tényeken.

         - Hát arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezt – mutatott a sárkányra – miképp magyarázod meg - fonta össze maga előtt a karját.

          - Erre én kíváncsi vagyok – dörmögte magának. Aztán eszébe jutott valami. Mi  lenne ha….ha repülni vinne hisz Ő maga is nagyon imádta.

         - Na? Csak nem eszedbe jutott valami? – vette oda a fiúnak.
- Pontosan. Egy nagyon jó ötlet!

            - Akkor ki vele mi lenne az?

         - Gyere! – a kézénél fogva húzni kezdte a sárkányhoz.

         - Mi? Te meg mit csinálsz? Thor szerelmére meg akarsz ölni? – kérdezte amikor észre vette, hogy a sárkányhoz húzza.

         - Dehogyis. Gyere már! – mondta Astridnak aki eléggé szabadulni akart.
- Minek? Meg fog enni! – mire a sárkány értetlenül nézett rá?

         - Nem fogja! Nos. Astrid, Fogatlan – mutatott mint kiderült Fogatlanra. Majd a sárkányhoz fordult – Fogatlan, Astrid. Rendben meg történt a bemutatkozás, - ült Fogatlanra – most ülj fel! – mutatott maga mögé.
- Meg vesztél? Ez egy sárkány! – nézett Hablatyra teljesen abban a hitben, hogy neki van igaza.
- Igen Astrid ez egy sárkány – mondta viccelődve mire egy mérges pillantást kapott – de ne félj nem bánt! Csak ülj fel mögém!
- Rendben. – sóhajtott egy nagyot. Mi után fel ült Fogatlan kitárta a szárnyait és könnyedén fel szállt.
- Ááá az istenekre Hablaty ááá erről nem volt szó! – mondta miközben minden erejével azon volt, hogy le ne essen. Így hát kézzel lábbal a fiúba kapaszkodott. Astrid tovább üvöltözött. Pedig nem repültek gyorsan. Aztán egy nagy lendülettel a felhők fölé kerültek. Ott még Astridnak is elakadta a szava mert, hogy a nap épp lemenőben volt. Fogatlan pár szárny csapassál a felhőkhöz közel került oly annyira, hogy azt meg lehetett fogni. Vagyis annyira amennyire egy felhőt lehet. Astris leengedte a lábát Hablaty derekáról  ahol eddig kapaszkodott majd a válláról is és két kézzel a felhőért nyúlt. Mi után kiértek a felhők közül meg látták Hibbantot ami a sötétbe burkolózva néhol tűzzel megvilágítva még ez előzőeknél is csodálatosabb volt. Astrid átölelte Hablatyot és egyre jobban elkezdett abban hinni a sárkányok talán mégis másabbak, mint aminek hitte
és erre az Éjfúria tökéletes példa volt. Pár perc vagy óra múlva leszálltak oda ahonnan indultak. Majd Astrid szólalt meg először.
- Jó lehet, hogy neked volt igazad. – vallotta be.
- Én megmondtam! – mondta – de Astrid nagyon szépen kérlek senkinek se mond el ezt. Ezt az egészet.
- Nem fogom – mosolygott a fiúra. Aztán hirtelen a vállába ütött.
- Mi? Most mért? – nézett Fogatlanra aki csak  elfordítva a fejét tovább ivott ezzel jelezve, hogy Ő sem érti.

Bemutatkozás

Sziasztok ma sikerült rávenni magam arra, hogy csináljak egy blogot. És sikerült is de amúgy nagyon furi így írni a "senkinek". :D
Amit rólam tudni kell: - Nagyon nagy Így neveld a sárkányod fan vagyok
                                 - És Hiccstrid is
                                 - Semmi más nem jut az eszembe :D